Úgy három éve nem jártam CBA-ban, de ma úgy alakult, hogy csak egy kiló sót akartam venni, s mivel ez van a legközelebb, hát átléptem az elveken és elhatároztam, hogy az erre szánt 48 forintomat a Lázár testvérek oltárán fogom feláldozni.

Megérte.

Két rövid, de annál tanulságosabb (és szórakoztatóbb) párbeszéd fültanúja lehettem. Mindkettőt (kommentár nélkül) a köz rendelkezésére bocsájtom. Gyorsan leszögezem: nem akarok én ezzel semmit sem inszinuálni, a CBA rendes magyar vállalkozás.

Advertisement

1.) Törzsvásárlónak tűnő hetvenes úriember kedélyesen beszélget az egyik alkalmazottal. Az úr a kezében egy olajbogyó-konzervet forgat.

Úr: Na és ez meg importnak tűnik, ugye Marika?

Marika: Igen, ez sajnos nem magyar.

Úr: Nézze már meg, hogy hová valósi, nekem túl aprók a betűk. Remélem, nem izraeli!

Marika: Nem, az kizárt, nálunk nincs izraeli termék.

Úr: Rendben, akkor elviszem.

2.) Beállok a sorba. A kasszánál felirat: Itt euróval is lehet fizetni. Árfolyam: 1 euró 275 forint

A hátam mögött két negyvenes hölgy beszélget:

Hölgy 1: Nézd, már csak 275 forint az euró!

Hölgy 2: Jé, a tegnap még 310 volt, láttam a neten!

Hölgy 1: Na tessék, és még baszogatják a Matolcsyt, hogy nem ért a gazdasághoz!

Hölgy 2: Tudod, hogy ezek folyton csak mocskolódnak! És pont jókor, holnap indulunk osztrákba!